2006. március 7., kedd

Hát akkor lássuk a fejleményeket :D

Négykor meglátogattuk a managert, hogy mizu. Azt mondta, hogy beszélt Tapasszal és hogy mehetünk haza! Nem hittem a fülemnek, de még most sem hiszem el, amit mondott...

Na mármost a dolog szép és jó lenne, HA...

...ha a repjegyek itt lennének! De nincsenek. Felhívtam a repjegyes csókát és kiderült, hogy a repjegyek még váratnak magukra, mert Mo-ról nem igazolták vissza, hogy van üres hely. Kérdem én, hogy akkor mi a f*ért kell hazudozni, hogy ma négykor itt lesznek. Kérdőre vontam a köcsögöt, erre lerakta a telefont. Odamentem a főnökhöz, hogy most mi a lópikula van és mondta, hogy no para, ha pénteken repültök, akkor péntekre meglesz :)

Ez megnyugtató volt számomra, mert a repülő 01:50kor indul. Felőlem riksával is utánam hozhatják a repülőtérre, csak legyen ott :)

20:54 | odie

Ird meg véleményedet:

Áhhh, ilyen még a mesében sincs...

Reggel bejöttünk és elmagyaráztuk szépen a főnökünknek, hogy nem akarunk itt tartózkodni többet azok után, amin végigmentünk. Ő továbbra is felajánlotta, hogy kő keményen dolgozhatunk egy projecten még legalább egy hónapig.

Úgy látszik ezek tényleg nem értenek a szép szóból. Megállapodtunk abban, hogy 15.00kor beszél az otthoni főnökömmel, majd utána találkozunk. Hangsúlyoztuk neki, hogy NEM AKARUNK itt maradni...

És telik-múlik az idő, egyszercsak csörög a telefonom. Andi volt a SEEPZből, hogy megkereste az ottani manager, hogy ismer-e minket? Andin keresztül üzent nekünk a csóka, hogy holnap vár minket a SEEPZ-be! Hát én úgy veszem hogy nekem senki nem szólt, nekem senki nem irt hivatalos levelet és egyátalán ki a tököm ez a csóka, na és ki nem szarja le! Ha akar valamit, akkor irjon nekünk vagy keressen meg és nem a huszonnyolcadik ismerőssel üzengessen!...

Még egy fél óra, és beszélünk az itteni főnökkel...

15:47 | odie

Ird meg véleményedet:

Agra, Taj Mahal

Hétvégén hetedmagammal Delhibe repültem! Onnan már csak 200 km Agra, ahol a Taj Mahal található. Delhiről annyit, hogy teljesen más, mint Mumbai. Normális utak vannak, sokhelyen 5-6 sávos (egy irányban!!!) és minden a helyén van. Viszont ahol laktunk az egy igazi putri volt! Képzeld el, hogy az összes hotel egy utcában van és mindegyik ugyanolyan ocsmány koszos. Egymás mellett hotel hotel hátán és mindegyik hányinger. Nincsenek nagy igényeim, csak annyi, hogy tiszta legyen az ágy és hogy a fürdőszoba rendben legyen. Ehhez képest az ötödik hotelben is ugyanazt láttuk: koszos ágy, a fürdőszoba pedig csernobil!!! Úgyhogy feladtuk és kivettünk az egyikben 3 szobát. A körülmények katasztrófálisak voltak!

Na de nem ezért jöttünk, hanem hogy megnézzük a Taj Mahalt! Szóval pénteken hajnalban indult a repzi és 2 óra alatt ott is voltunk Delhiben. Megtaláltuk az interneten kinézett hotelt, majd elindultunk várost nézni. Meg kell említenem, hogy Delhiben a közbiztonság sokkal rosszabb mint Mumbaiban! Ezt már több indiántól hallottam, főleg aki onnan jött Mumbaiba dolgozni... Amikor Dénes és Oli az utcán mászkáltak, Olit nyakondobták egy vizeslufival :) Ezen csak röhögni tudtam, de akárhányszor az utcán voltunk, nem éreztem magamat biztonságban. Olvastam már szép dolgokat Delhiről, így meg úgy gyilkoltak meg fehér embereket, láttam képeket is, kegyetlen barbár nép tud ez lenni, dehát ez ott mindennapos...

Tehát pénteken megérkeztünk és felfedeztük a várost. Először a Qutub Minar-hoz mentünk. Ez egy torony ami mellett egy fémoszlop található, ami egyálalán nem rozsdásodik és állítólag nem tudják megállapítani, hogy milyen anyagból készült. Szerintem a mai technika mellett ez kamu, de azért jó nézett ki :) Nekem tetszett. Delhiben minden teli volt mókussal. Tündériek voltak :)

Szombaton vonattal mentünk Agrába. A vonat nem volt újdonság, viszont az ottani tróger "emberek" akik a földön csúsztak-másztak, azok nem voltak kispályások. Egy egész cirkuszra valót össze tudtam volna gyűjteni. Volt ott kéz nélküli, nyakában lábát hordó, leszakadt állú mindenféle fajzat. Kegyetlen az itteni maffia...

Na de megérkeztünk Agrába. Kibéreltünk 2 taxit és elindultunk felfedezni a környéket. A két legfontosabb állomás az Agra Fort (erőd) és a Taj Mahal volt. Gyerekek!!! Álomszép.

Ott állsz a világ következő hét csodájának egyike előtt és szóhoz sem bírsz jutni. Csak nézel mint borjú... Először az erődbe mentünk, ahonnan már lehetett látni a távolban elterülő Taj-t. Nagyon bekattantunk a látványtól. Utána siettünk a megnézni a Taj Mahalt. A történetét most nem mesélem el, ha kiváncsi vagy, akkor nézz utána!

A negatívumokat most kihagyom csak a jóra koncentrálunk :) Ott álltunk a bejárat előtt és bámultunk ezerrel. Egyszerűen nem lehet mást csinálni. Amikor belépsz az udvarra eláll a lélegzeted is! Egy hatalmas épület fehér márvánnyal bevonva. Mindenhol! Elvileg a kupolája aranyból volt, csak az angolok gondoltak egyet és magukkal vitték az aranyat. De így is álomszép látvány fogadott minket... Az udvar, az épület, a kert, a szökőkutak... kész. El sem lehet mondani. Ezt látni kell. Csináltam jónéhány képet...

Az biztos, hogy nem bántam meg, hogy ide kijöttem. Cég ide, cég oda, ezt az embernek látnia kell egyszer az életben! Ezért már megérte kijönni!

Annyi minden történt, hogy le sem lehet írni. Ezt mondtam a többieknek, hogy egyszerűen a blogra ezeket nem lehet leírni, mert betelne a buffer :) Visszafele a vonaton megismerkedtünk kasmíri fiúkkal, lányokkal. Nagyon jókat beszélgettünk és röhögtünk minden hülyeségen. Jó fejek voltak. Mivel másnap 12ig el kellett hagyni a szállást és a gépünk 21.30kor szállt fel, ezért vasárnap beszerveztünk még egy kirándulást. Béreltünk egy dzsippet és elmentünk néhány nevezetes helyre. Megnéztük az Indian Gate-t, a Lotus Temple-t és egy híres temetőt. (természetesen mindegyik a világörökség része)

Aztán 20.00-ra visszamentünk a reptérre. Már délután kaptunk sms-t hogy késik a gépünk 3 és fél órát, dehát nem tudtunk mit csinálni, csöveztünk a reptéren. Aztán idővel kiderült, hogy 5 órát csúszik a gépünk! Elvoltunk, vicceket meséltünk, beszélgettünk külföldiekkel és jókat mulattunk. Hajnali fél 3kor szállt fel a gép. Öt, negyed hat körül már az ágyikómban lehettem Mumbaiban.

A Taj Mahal álomszép volt. Delhi is szép volt, de a szállás hányinger volt. Egy cigányputri. És szállodának merte nevezni magát. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyet mondok, de amikor beköltöztünk, akkor mondtam Petinek, hogy alig várom már, hogy visszamenjünk Mumbaiba... Delhiben még az tetszett, hogy teli volt parkkal. Nagyon szép város is lehetne, sőt végülis az... Indiában meg főleg!

Hát utólag elmondhatom magamról hogy nagyon szerencsés vagyok, mert láthattam a világ 7 csodájának egyikét. Engem teljesen lenyűgözött. Az az érzés, a környezet, a hangulat. Minden egyben volt, jókor, jó időben! Nagyon örülök neki! 

0:12 | odie

Ird meg véleményedet:

2006. március 6., hétfő

We want the very best for emloyees!!!

Ez a egyik kedvenc jelszavam a cégnél, amit az agyamba tuszkolnak és már már elhiszem hogy tényleg ezt akarják. Dehát "lófaszt" már elnézést. Hogy miért mondom ezt?

23:10 van!!! 10 perce hívott az itteni project manager, hogy az otthoni HR gondolt egyet és kitalálta, hogy maradjunk május 1ig! Ugyanis addig szól a vízumunk! 2-3 hete b***ogatnak azzal, hogy menjünk haza "as soon as possible" szabad fordításban "most azonnal". Intézkedünk ezerrel, tízszer rákérdezünk, hogy biztos??? Nem maradhatunk??? Neeeeeeeeeeeeeeeeeeem. Menni kell és kész! Hát ha menni kell, akkor menjünk! Elintézzük a lakást, a bútort a tökömtudja mit és erre hétfőn kapok egy hívás éjszaka 11kor, hogy az otthoni HR gondolt egyet. Kérdem én, hogy mi a f***omért nem tud előbb gondolni egyet? Hazamegyek és orrbagyűröm a kedves HR-t. (aki nem inge, ne vegye magára! Ha jól tudom akkor ez egy emberre vonatkozik és az indián!) Szóval nem a magyar kollégákkal van bajom. Azok tudnak gondolkodni. Az indiánok képtelenek erre.

Amúgy a jegyeket lemondták meg mindenszar, úgyhogy holnap kemény menet lesz a főnökkel. Az tuti, hogy ráborítom az asztalt. We want the very best... nekem az lenne már a veribeszt, ha otthon lennék az ágyikómban és nagyívben szarnék arra, hogy mit művel otthon a kedves HR!

Na erről ennyit. Szóval a hétvégén Delhiben és Agrában voltunk! Folyt. köv...

23:25 | odie

Ird meg véleményedet:

2006. március 2., csütörtök

0 kbit sávszélesség

Gyerekek ma olyat kurva anyáztam, hogy az hihetetlen. Két kilométernyi ocsmányságot írtam a blogra, mert teli lett a tököm az ügyintézéssel. Képzeljétek el, hogy 0 kbit a sávszélesség a cégnél és mindent emailen kell intézni. Most nem fogom leírni megint, de az a lényeg, hogy megdögölhetsz nyugodtan, mert nem intéznek semmit. A sávszélességnek köszönhetően a blogra sem tudtam feltölteni a tömény anyázást. Jobb is. Aki kiváncsi rá, annak elmesélem személyesen...

Annyit el tudtam intézni, hogy az otthoni főnököm rendezze a repülőjegyeket és úgy néz ki, hogy sikerült is. Csak akkor hiszem majd el, ha a kezemben vannak a jegyek és a repülőn ülök. De azért reménykedjünk a márc 10-ben. Közben kiderült, hogy szegény Dénest keményen megszivatták. Nem találnak neki projectet és azt mondták, hogy vissza kell mennie Mo-ra azonnal. Lehet hogy előbb ér haza mint mi :) Ideküldik 4-5 hónapra, majd egy hónap után mondják, hogy fuck you, gyere haza. Nem lennék a helyében...

Irány Delhi, Agra és Taj Mahal

Mielőtt azért hazautaznánk, megtesszük a kötelező Indiai körútunkat! Irány a Taj Mahal! Holnap hajnalban 5:35kor indul a repülőgép és 2 óra alatt ott is vagyunk! Vasárnap éjfél körül fogunk visszaérkezni! 7 magyar tróger megy: Petya, Udi, Krychek, Dénes, Andi, Oli és én! Yo lesz nagyon! Aztán visszaérünk és lesz 4 napunk lerendezni a lakást, a bútorokat és mindenmást! Repül az idő gyerekek! Mindjárt otthon vagyok! Hurráááá

Over 1000

Túl vagyunk az 1000-ik kattintáson :) Nem egészen egy hónapja raktam fel a blogra a számlálót és azóta több mint 1000-szer kattintottak rám! Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a támogatást, elsősorban szüleimnek, hogy felneveltek, a stábnak, hogy segítették munkámat, továbbá az út közepén betont legelő teheneknek :))))

20:43 | odie

Ird meg véleményedet:

Vissza a jövőbe...

Átállítottam a számlálót! 24 nap helyett elvileg már csak 8 maradt, de milyen nyolc? Hét sem!!! Itt már nagyban szerda van, míg otthon mindenki a barátokközt előtt görnyed!

1:38 | odie

Ird meg véleményedet:

Indiában még a halál sem biztos

Érdekesen alakulnak a dolgok. Indiában semmi nem az, aminek látszik. Ha már a koporsóban fekszel, az nem biztos hogy azt jelenti, hogy meghaltál. Kitalálnak ezek mindent az utolsó pillanat után is... na de miről is beszélek?

Már egy ideje azon szervezkedünk, hogy idő előtt haza megyünk. Ebben a tudatban voltunk egészen tegnapig, mikoris felhívott a konditeremben a HR-es indus, hogy elintézte, hogy maradjunk márc 26ig. Na ennek nagyon örültünk, de nem tartott sokáig :)

Ma bementünk a melóhelyre és megkérdeztük a managerünket, hogy akkor tényleg maradhatunk? Azt mondta, hogy nem, mert az otthoni főnökünk mindeképpen vár minket! Na ezeken igazodjon ki az embör! Aztán mondta, hogy ha a HRes beszélt a főnökkel, akkor tényleg maradhatunk. Na ez már nagyon nem tetszett nekem, mert nem tudtam hogy most intézzük a repjegyet és a lakást, vagy sem. Pontot akartam tenni az ügy végére, mert ha ezekre bízom a dolgot, akkor még a végén életem végéig is itt maradok. Állandóan elbeszélnek egymás feje mellett. Ilyet még nem éltem...

Felhívtam a főnökömet és megkérdeztem, vátdöfák. Ő azt mondta, hogy vár minket haza, as soon as possible. Na mondom ügyintézés hindi módra. Ezek a saját temetésüket lekésik, ha a szervezésen múlik a dolog.

Szóval elindítottam a lavinát és már intézik a repjegyet. Mi meg intézhetjük a lakást és a bútorokat, mert 26ig szól a szerződés, de mi elvileg 10én lépünk. Ja, azt nem is mondtam, hogy márc 10-re foglaltunk jegyet! :) Azért kivárom a dolgok alakulását, mert én már csak akkor hiszem el hogy Indiában voltam és hazafele tartok 3 hónap után, ha leszállt a repülőgép kis hazámban és ismét a saját franciaágyamból bámulhatom a plafont... közben jókat röhögök az itteni dolgokon és elkönyvelem, hogy jót nyaraltam telelés helyett :)

Új bajtárs!

János bajtárs megérkezett Mumbaiba. Sajnos nem tudtunk kimenni elé, mert a Merriottban voltunk, de Udi kiment. Ma elolvastuk Petyával a blogját és a röhögéstől majd leestünk a székről!!! Hihetetlen mennyire át tudtam érezni mindazt, amit leírt. Szegény 151 napra jött! Bevállalta a poklot! Még nem tudja mi vár rá, de szerintem hasonló érzések kavarognak benne, mint amikor mi megérkeztünk!!

Mindenkinek figyelmébe ajánlom János bajtárs blogját!!! A megérkezés napját érdemes elolvasni. Kicsit nyílt, őszinte és trágár, de egyszerűen nem lehet ezt másképp leírni! Aki nem járt itt, az nem tudja elképzelni mi van itt, aki itt járt, az első nap SOKKOT kapott! Ízirájder öcsém, ízirájder! :)

1:02 | odie

Ird meg véleményedet:

« Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére »
Bemutatkozás
ezt a szöveget helyettesítsd be a bemutatkozásoddal!